udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4
találat
lapozás: 1-4
Névmutató:
Kühn Pál
1998. március 1.
Újra felelevenedett a régi szokás: Csárda, Csalános, Csomaköz, Mezőfény, Kaplony, Kálmánd, Mezőpetri, Szaniszló és Mezőterem hívei 40 tonna búzát adományoztak a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolának. A gyűjtést Kühn Pál kaplonyi plébános szervezte meg. /Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./1999. szeptember 18.
Szept. 18-án Kaplonyban Reizer Pál római katolikus püspök felszentelte az új kápolnát. Az alapkövét 1997. május 4-én helyezték el. /Reizer Pál püspök megáldotta az új kaplonyi templomot. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 20./ Kaplonyban a templomszentelés nagy esemény volt az itt élő 2800 lélekszámú római katolikus közösség számára. Reizer Pál püspök felszentelhette a 350 férőhelyes új templomot. Kühn Pál plébános elmondta, hogy híveinek több mint 90 %-a látogatja a templomot rendszeresen. Az elöregedés nem tapasztalható, a fiatalok maradnak. Ebben az évben 24 keresztelés volt és 20 elhalálozás. Bíznak abban, hogy Kaplony soha nem jut Krasznasándorfalva, Homoród, Színfalu, Barlafalu, Szakasz és más falvak sorsára, ahol üresen maradtak a templomok, egy hónapban egyszer tartanak szentmisét, melyen 5-6 ember vesz részt. Kiürültek ezek a falvak, illetve feltöltődtek románokkal, romákkal. A közeli Kálmánd községben az elöregedés látható, ugyanúgy Petriben vagy Nagydengelegen. /Templomot szenteltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szeptember 29./2004. július 30.
Tempfli Imrét /sz. Kaplony, 1954. dec. 3./ 1979-ben szentelték pappá. Ministráns–versenyeket, kirándulásokat, kerékpártúrákat szervezett a fiataloknak. A hatalom ezért meg akart szabadulni Tempfli Imrétől. Egy fekete, rendszám nélküli Dacia próbálta meg eltenni láb alól, azonban Isten megmentette őt. 1988 augusztusában, a félelmetes diktatúra idején, húsz vezető beosztású gyulafehérvári egyházmegyés pap kilenc pontból álló beadvánnyal fordult dr. Jakab Antal püspökhöz. A beadvány az erdélyi magyarság nemzeti és vallási sérelmeit sorolja fel és kér rájuk megoldást. A szatmári római katolikus egyházmegye papjai 1989. márciusában Szaniszlón tartották a szokásos lelkigyakorlatot. Utána kötetlen beszélgetés alkalmával egy kis csoport: Áib Sándor, Kühn Pál, Merk Mihály, Merlás Tibor, Tempfli Imre az erdélyi paptestvérek beadványát beszélte meg, és egyetértés volt köztük abban, hogy a beadványt a szatmári egyházmegye papjainak is alá kell írniuk. Huszonhárom szatmári egyházmegyés katolikus pap írta alá a beadványt. 1990 őszétől Tempfli Imre teológiai tanár a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. 1991 tavaszán Reizer Pál megyés püspök Rómába küldte, ahol egyháztörténelmi tanulmányokat folytatott, és licenciátusi fokozatot szerzett. Hazatérése után 1993-tól lelkész, majd plébános Szatmárnémetiben. 1994-ben a németországi Kirche in Not/Ostpriesterhilfe nevű nemzetközi katolikus segélyszervezet osztályvezetőjévé nevezték ki, közben 1994-ben Budapesten teológiából doktorált. Az egyháztörténész dr. Tempfli Imre jelenleg Németországban él. Tudományos munkássága bizonyítja, hogy lélekben ma is otthon van: Egy ország és négy vallás (licencia–dolgozat), Kaplony, adalékok egy honfoglalás kori település történetéhez, Melanchthon und die Synode von Erdőd, 20. September 1545, A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai, A Báthoryak valláspolitikája, Lendítse Kistestvér! Válogatás dr. Tyukodi Mihály írásaiból, Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai, A kaplonyi monostor–templom története, Sárból és napsugárból. Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892–1966 /METEM Kiadó, Budapest, 2002/. Tempfli Imre huszonöt éves papi szolgálata alkalmából hálaadó ezüstmiséjét aug. 1–jén tartja Kaplonyban. /Csirák Csaba: Dr. Tempfli Imre ezüstmiséje elé. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 30./2006. január 6.
Az erdődi származású Kühn Pál másfél éve lett a Nagykárolyban a Kalazanczi Szent József Egyházközség plébánosa. Eddigi pályafutása alatt szolgált egészen kicsi szórványgyülekezetben, de jóval nagyobb, erős egyházközségekben is. A legkisebb nyája a krasznasándorfalui gyülekezet volt, amely onnan való elkerülésekor kezdett hanyatlani, a svábok nagyarányú elköltözése következtében: miközben egykor több mint 600 tagot számlált a gyülekezet, most mindössze öt magyar katolikus ember él a településen. Kaplony pedig a maga mintegy 3000 hívével a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye legnépesebb vidéki közössége. Nagykárolyban a plébánia 1800 lelkes közösségében folytatódott a több éve fennálló lélekszám–apadás: 2005-ben 23 gyereket kereszteltek, és 37 temetés volt, házasságot 23 pár kötött. Az „óváros” egyházközségét elsősorban idősek alkotják, a közép–, illetve fiatal korosztály képviselői a két új templomba járnak, a 40–es években épített Kistemplomba, valamint a kilencvenes években elkészült Fatimai Szűzanya templomba. A hívek nyilvántartása nem pontos, biztosan jóval többen vannak, mint amennyien a hivatalos nyilvántartásban szerepelnek. A következő időszak legfontosabb teendője az összes egyháztag számbavétele lesz. Az elmúlt években Nagykárolyban csak a piarista apácarend indult újra, a Kalazanczi Szent József Római Katolikus Líceum keretén belül, a két nővér elsősorban hátrányos szociális helyzetben lévő, árvaházakból kikerült fiatalok gondozásával foglalkozik. Valamikor a piaristáké volt a jelenlegi római katolikus templom teljes környéke. Nemrég újabb ingatlanokat kaptak vissza, újságolta a plébános: az egykori piarista gimnáziumot – a mostani Mezőgazdasági Líceum épületét –, a Szatmári Irgalmas Nővérek volt zárdáját – a városházával szembeni iskolát, a „Norma –iskolát” – a jelenlegi Tanulók Klubját. Nehézkesen halad a visszaszolgáltatás, hiszen a jelenlegi haszonélvezőket csak hosszas huzavona után lehet majd kiköltöztetni az egyház egykori épületeiből. A visszakapott ingatlanokban egyházi óvodát, általános iskolát és ifjúsági központot akarnak majd létesíteni /Fodor István: Nagykárolyi Kalazanczi Szent József római katolikus plébánia. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 6./
lapozás: 1-4